Mozgásterápia

A múltkori pécsi sztori után - megismerkedés I-vel - most egy kaposvári történet következik. Itt sok emberrel megismerkedtem, hiszen két héten át minden munkanap benn voltam a kórházban. Sajnos nem aludtam bent, Úgyhogy most nem tettem szert olyan mélyreható ismeretségekre, mint Pécsen.
Azért Kaposvárra mentem, mert a pécsi neurológus azt javasolta,, hogy oda menjek. Szerinte ugyanis ott van Magyarország legjobb Parkinsonos rehabilitációs intézete, ezért aztán fogtam magam és valamikor októberben elmentem a vidéki színház egykori fellegvárába, hogy bejelentkezzek. Már, nem a színházba, hanem a rehabra.

Dr. T. megvizsgált, majd azt mondta, borús ábrázattal, hogy "Háááát...", meg "Hümhüm...". Ez nem hangzik jól, gondoltam, de mondjuk rosszul sem, gondoltam, de aztán lehet, hogy mégis, gondoltam megint ésígytovább. Szóval, a pontos időn kívül kb. tök homály volt minden, így hát, megkértem Dr. T-t, hogy ugyan árulja már el, hogy mi a bűbánat az a "Háááát...", meg "Hümhüm...". Dr. T. annyit mondott, hogy van nagyon rossz és nagyon jó értékem is. Hogy melyik volt a "Háááát...", és melyik a  "Hümhüm...", azt sajnos nem árulta el. Majd belefeledkezett egy a kötőszavakat leszámítva latin nyelvű diskurzusba a betoppanó dokihaverjával. Mikor - kb. 10 perc múlva - észrevette, hogy feltehetőleg bambán nézek rá, odabökött egyet:

- Egy szót sem ért, ugye?

No, ne nézzen már madárnak! - gondoltam, és gyorsan visszakézből már adtam is a választ:

- Nem... (itt láttam, hogy kezd elmosolyodni), de ha én beszélgetnék egy kollegámmal a munkánkról, maga sem értené. (a mosolya eltűnt, mint lombkoronasétány mellől a lomb)

Szerencsére vagy nem hallotta, vagy értette az iróniát, mert végül kaptam időpontot. Igaz, hogy nem bennfekvésest, hanem ambulánst (azaz lakom valahol és naponta bejárok). Benfekvéses kéthetes kaposvári rehab (azaz egy szabad ágy két hétre a kórházban) ugyanis csak 2025 májusára volt elérhető.

Az időpont ismeretében nekiláthattam szállást kereni. Sokfelé próbálkoztam, a Balatonnál, Pécsen, stb. Néhány kedves ismerős fel is ajánlott itt és ott egy-egy lehetőséget, végül azonban úgy döntöttem, hogy Kaposvártól 10 km-re délre egy Simonfa nevű kis faluban leszek az első héten. Itt egy jó barátom apukája egy 40 fős turistaház gondnoka. Ebben a turistaházban laktam egyedül egy hétig. Gyönyörű helyen van ez a falucska és a ház, de egy hét szinte teljesen egyedül éppen elég volt. Tudtam egyet bringázni, a barátom szüleit is meglátogattam, ezt pl. ott találtam,

és még egy haverom is benézett hozzám. De aztán a bennem élő megaszoci nem bírt magával, és átcuccoltam Pécsre. De ne siessünk annyira! Szóval, a történet november 10-én kezdődött.

Reggel felkeltem Poznanban, Lengyelországban a haveroméknál a kanapén. mert hogy azon a hétvégén ott voltunk két másik haverommal. Jó kis Trip volt. Csomó zenét hallgattunk. Mindenki csinált egy  saját válogatást. Ahogy G haverom megjegyezte, az enyém némileg (vagy inkább annál inkább) egotrippre (önfényezés, esetleg belső utazás) sikerült. G haverom azt is megjegyezte, hogy fordítsam már le ezeket a külföldi hülyeségeimet magyarra, hogy az is értse, aki nem érti. Ezért a jövőben odaírom zárójelben. Aztán összeszedelődzködtünk, boltba mentünk, eltévedtünk, boltba mentünk, eltévedtünk, bolta mentünk, odaértünk, aztán hazacsapattuk. A pontos időpontokra már nem emlékszem, de az bizots, hogy este 11 óra után értem oda Simonfára. K. papa már várt. Nagyjából 4-5 órája... Innen is ölelem és köszönöm! De aztán igyekeztem gyors lenni a becuccolás, mihogyműködik, stb. vonalon, és szerintem éjfél előtt ágyba kerültünk mindketten. Másnap pedig beszáguldottam a fehér Opelemmel a Kórházba. 

Kb. egy hónappal a terápia előtt megbeszéltem a doktor úrral, hogy mikor megyek, melyik reggel hányra, ott is voltam, akkor, annyira. Messze nem ment olyan simán, mint ahogy gondoltam, de nem volt vészes. A probléma csupán az volt, hogy nem ismertem a Kaposvári kórházat, ezért az alagsori gyógytorna helyett az első emeletre mentem, ahol már egyszer voltam korábban. Ott leültem és vártam, hogy majd valaki jön, kopogtam is, meg minden. De semmi... Aztán kilenc körül megérkezett a doki és akkor mondta hogy nem vagyok jó helyen egy, kettő menjek le a a pincébe és ott van a Gyógytorna. Mert a gyógytorna minden kórházban a pincében van. Kivéve Siófokon. Mint köztudott.

Folyt. köv.