Hogyan segíts?
A kedvenc viccem a következő:
Egy ember elmegy az orvoshoz. Az orvos megkérdezi, hogy mi a baja. Az ember azt mondja:
Doktor úr, minden este beszarok és ez rendkívül zavar.
A doktor felír neki egy orvosságot, és azt mondja, jöjjön vissza egy hónap múlva. A beteg hazamegy, és visszajön egy hónap múlva,
Hogy van? - kérdezi az orvos.
Köszönöm remekül!
Már nem szar be?- a kérdezi az orvos.
De igen, csak már nem zavar.
A fenti történetben az orvos tudtán kívül jól segített a betegnek. A valóságban viszonylag ritkán fordulnak elő ilyen véletlenek. Ezért aztán inkább leírom, hogy én mit gondolok arról, hogyan lehet jól segíteni, aztán majd a többiek, akiknek hasonló bajunk van, szintén leírják kiegészítik ésatöbbi. És akkor lesz egy szép gyűjtemény, és akkor abból mindenki megtudhatja, kinek, hogyan kell segíteni.Szóval akkor:
Csapó 1!Van a jószándék, amivel ki van rakva minden a pokolba vezető útig, meg az elég jó segítség. Az előbbit alighanem nem kell túlmagyaráznom. Ez az, mikor csupa jószándékból egyes anyák megmondják, hogyan neveljék az ő gyerekeik a ő unokáikat. Mikor a nagynéni nem bír kussolni a családi összejövetelen és már megint sikerül beleszálnia valakibe kétlábbal pedig ő csak mindenkinek a javát akarja, stb., itákdájse.
Az elég jó segítség ezzel szemben olyan, hogy a segítettnek is hasznára válik. Legalábbis nem lesz tőle sem lelki, sem fizikai problémája a későbbiekben. Én például azt a segítséget szeretem, amit én kérek.Ehhez először persze meg kell tanulni kérni is. Ez szerintem nekem már megy, és a legtöbb, több éve hasonló betegséggel élő embernek is. Nagyjából tudjuk, hogy mikor, mire van szükségünk. Persze, egyszer-egyszer én is mellé lövök, és nem kérek segítséget, mikor kellene. Vagy fordítva. Az előbbi általában jobban fáj.
Néhány Instrukciós hozzám, ha esetleg találkozunk az utcán, és látod, hogy furán megyek. Na jó nem furán megyek, hanem vonszolom magam végig, mondjuk a körúton.
- Nyugodtan gyere oda, és kérdezd meg, van-e szükségem segítségre
- Ha azt mondom, nincs, menj tovább. Esetleg elköszönhetsz, az jól esik.
- Ha azt mondom, van, akkor azt segítsd, amit kérek.
- Ne próbálj elkapni ha esek! Hidd el, mindkettőnknek jobb, ha csak én esek el, nem rántalak magammal. Esni már egész jól tudok viszont ha mégsem sikerül, legalább te tudsz hívni mentőt.
- Ha lehet, ne bámulj! Tudom, marha érdekes vagyok, de nem csak a járásom, hidd el, hanem a rendkívül izgalmas és érdekes személyiségem is. Ahhoz, hogy ezt megismerd, ugorj vissza az 1-es pontra. Kivéve, ha gyerek vagy. A gyerekek bámuljanak nyugodtan (meg a csajok).
- Ha úgy döntesz, velem sétálsz (már most jelzem, nem lesz egyszerű) saját tempódban gyalogolj, én meg majd próbállak majd utolérni
- A betegségem nem tabu. Nyugodtan lehet róla beszélni, nyugodtan lehet engem vele szívatni, én is foglak téged, ha lesz betegséged majd egyszer.
- …
Most ezek jutottak eszembe.
Még valami: a betegségemmel kapcsolatban viszonylag nehéz engem megsérteni. Azt hiszem talán, nem is lehet. Legfeljebb tapintatlan lehetsz velem szemben,de megsértődni nem fogok. Olyan ez, mikor valaki, vagy valami, mondjuk egy szervezet beperel valakit, mert rontotta a reputációját.Kérem szépen, hogyha igaza van, és tényleg igaz az, amit mond, akkor igaza van. Ha hazudik, akkor pedig egy hazug, megbízhatatlan,nem szavahihető ember. Annak a véleményét meg ki nem szarja le?
És, ha már leszarás, aki ismer olyan orvost, aki tud egy olyan tablettát, mint a fenti orvos, csak nem beszarásra, hanem parkinsonra, kérlek írja meg privátban. néha nem ártana… Jóccakát!